I would like thank the tea and the original location photos of this post to my friend Cz. A. the wooden restorer, tea judge and tea devotee person who gives attention to the local habits of tea anywhere in the world. The tea itself is a common local market tea from Myanmar, near the Thai border and we call it native tea, because depict the strong relationship between the people of the poor villages, their food and the surrounding nature. Tea for this people means market tool, commercial product, garden, forest, mother, anything. They respect and figure tea as member of the family, and in some way tea is also object of totemism.
They product many kind of teas, mainly very simple manufactured, baked "hongqing" (烘青) green teas from the big leaf variety, often from wild or semi wild tea trees. Actually there aren't plantations, but single bush tea trees spread between the houses or near the villages in the forest. The picked and roughly manufactured tea goes on the local markets, where it sold together with other rural products, the young leaves eventually finish as laphet, a tea salad prepared with ginger, chili, garlic and others.
The native teas as made tea they are not so refined and pure products, so in preparing you must respect them and work observing some rules.
We use 85 Co water but without washing the leaves. The infusion is short and produces a troubled, poison-yellow tea. The smell is acidic, as the laphet as well, and the effect of the tea is instantaneous.
Very rich cha qi, very poor manufacturing, second and third leaves (where the first bud finished?). Poor people, poor country, rich tea. For today no other, because we are out of limit of our organs.
A teát Cz.A-nak köszönjék, aki nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel néz körül a világban, bárhol is legyen, ha teát lát. Myanmar, Laosz és Yunnan – Kína határán összefüggő természetes
társulásban, ma is természetes körülmények között fenntartott teaerdőket, autoktón, vagy sok
száz évvel ezelőtt telepített, de visszavadult tealigeteket találunk, amelyek az itt élő emberek
életének, megélhetésének elsődleges forrását jelentik. Ezeknek az embereknek nem kérdés a tea
funkciója. Együtt élnek vele, egész évi életritmusukat is a tea határozza meg. Érdekes módon
ezeken a távoli, elhagyott, nehezen járható vidékeken törzsi, nemzetségi kötelékben felépülő
bennszülött falvakban semmilyen formában nem merül fel a környezet, vagy az eredet védelme,
hiszen azt egyenlőre semmi sem fenyegeti. A tea itt még eredeti törzsi formájában él civilizáció és az őserdő határán. Számukra a tea elő-, és főétel, friss bambuszban felöntött üdítő, ebéd és főleg teavacsora, amelyen a teát, többek között a laphet nek nevezett, fokhagymával, gyömbérrel, csilivel elkészített salátában eszik és keverik más zöldségekhez.
A tea, amit Cz-nek hála felönthetünk egy egyszerű, sütött (hongqing), nagylevelű zöld tea. Gyártásakor némi igyekvő szelektálást fedezhetünk fel és a sütésnek sincs sem füst ízben, vagy más, hibás jegyekben felismerhető nyoma. Tiszta tea, de óvatosságból nem árt a 85 Co-os víz. Elmosni viszont talán nem kell. Az első rövid felöntés zavaros, savas öntetet produkál, vad eredetről árulkodik és bár finom, de nagyon erős. Két-három csésze után forgó fejünk lehanyatlik és a másnapi új teára vár.
Aki szeretné megkóstolni Myanmar vad zöld teáját, küldjön egy levelet a diem@diem.hu címre. A postaköltségtől eltekintve szeretettel és ingyen adjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése